Mese II.

A királyfi arca
akár az arany nugát
mord apjukkal nem szól,
mert kínozza a hugát
Távoli hős utjain
lányok versengenek,
nem csókolózik minddel
elég az, hogy lehet
Hol megpihen este
az ablakok tárva
kereszthuzatokban
fürödve dől hátra,
s megfogja majd egy nő,
ki minden botlást átkoz
sovány keserű
csokoládé a nugáthoz
Úgy marad valamért
őszül és nem boldog
a lányát is bezárná
Ezek furcsa dolgok.

*

Lődi

Így hagyom el végülis Lődi Virágot
a legutolsó lány ő lesz, aki látott

mielőtt fejemre lapos címek úsznak
csak ne fordulj hátra, mondom Orfeusznak

Így hagyod el végülis Eurüdikét
a legutolsó lány ő lesz, akiért

ütközésig merülsz el a szörnyű alvilágba
hogy újrakezdjétek fenn, csak ne fordulj hátra

Járnod kell csak Orfeusz, egyszerű a feladat
szegezd előre a szemed, embereld meg magadat

mondom, de mégse lehet győzni az emléken
hátranézek én is: olyan-e, mint régen

Róka (Három férfi III.)

van egy ilyen pózom
amikor belópózom
köszönök és kivárok
na most kiáltson ki lát hogy
a csínyre mohó, hírbehozó,
csirkefogó itt van
és mi cseng a fülembe
hogy senki meg se nyikkan
a kismadarak gyenge
nyitvamaradt csendje

a hisztéria csipkéjire

alálátok a tollruhának

a kéj csípked az idegekben

tiszta libabőr a hátad

forráz egyre hidegebben
meghasad és mennydörög
és áll és ver a szived egyben
és bent görög a szem mögött
annál, hogy most itt vagyok
csak az rosszabb, ha nem jövök

Nem vagy ám színvak

tudod, hogy hívnak
tudod, mi a játék neve
hugod meg anyádék tele
bugyogták már rég vele
azt a csöppnyi tyúkagyad

és ne kérd' hogy mért haraptam el
ha már belém se fért

mert én vagyok a róka

és a róka ehhez ért

(hát ezért)

A pirosat nem lehet
egyre ismételgeted
a pirosat nem szabad
mert megégeted magad

Ischler

(40-es évekbeli dalszöveg az Ischler című rövidfilmhez)

hogy tudjam jó-e a madártej
csak a legparányibb kanál kell
a sacher-ből is szeretnék
egy próbát és a cseresznyét

még marcipánt egy falatot
egy kisujjnyi málnahabot
ischlerből apró kóstolót
s egy kis csücsök diós rolót

meg a dobos torta tetejét
egy csöpp darab éppen elég
és az otellója ugye finom
csak ő maradt a szegény mignon

– – –

mert kényes ízlésű legény
létemre szívem ütemén
nem játszik bármi sütemény
és tökélyt nem lelt egyszer sem

ám ha cukrász kisasszonyban
a szerelem lángra lobban
csókja édes a legjobban
az az én kedvenc desszertem

Mese I.

A király lánya szép,
a király goromba
bezárja előbbit
messze magas toronyba
Másznak a férfiak
hogy a lány szívét elnyerik
reggeltől estig
és estétől reggelig
Az egyik végre felér
szép fiú, mondhatom
magabiztosan kopog
a tetőtéri ablakon
De azt nem nyitja senki
Érosz nyila görbe
a lány már szerelmes
a sótlan toronyőrbe
aki áll és némán
számolja a zsoldot
pedig nem gyűjt semmire
Ezek furcsa dolgok.

*

Nincs igazság,
pedig azt hittem,
ezt csak úgy mondják,
de tényleg nincsen,

viszont roskadásig
mindenből, nagy zsák
van más és másik,
de nincs igazság.

Azt az álmod még nem meséltem,
hogy rák vagy a forró edényben
és a kiforduló vízbe esve
élve főznek ízletesre.
Fegyverben, vértezetben
csak beraknak, érthetetlen
könnyedséggel csak beraknak
és lefednek és magad vagy.

A hús – mi körül forr a sós
lé – egyre inkább porhanyós
és egyre szinte szétreped,
megfeszül vesző életed,
és teljes erőd beléd dől
kívül jutni az edényből

beleadsz mindent és nem elég

meg se mozdítod a fedelét.

El van ez rontva, rút álom
nem meséltem, mert utálom
mert megborult, képtelen ötlet
hogy a remény már meghal előtted
és marad merev lázban a jelen
az egy tudásoddal eleven,
hogy itt pusztulsz el, de még nem;
még rák vagy a forró edényben

monogámia

unom szagolni a puskaport, félni nyikhaj tüzeket
dúl a háború mióta csak két ember született
és választottam végre egyetlen egyet közületek
kössünk békét lányok, legalább fegyverszünetet

összetörtétek a szívem. most már elmondhatom
sokat nevettem de fájt azért, bántott nagyon
és kicsinyes dolog, de mégis akit lehetett
bántottam én is. Akit tudtam, aki szeretett.
de most van valaki tényleg, van egy közületek
kössünk békét lányok, legalább fegyverszünetet

Hoztam ajándékot, s nem holmi csecsebecsét
Kérésemre zálog, szándékomra pecsét
mert látom gyanakodtok, milyen csel megint ez
ismert a férfi, hogy szép szavakon mit vesz
csak azt nem tudjátok, hogy szép szavakon mit lop
ezt hoztam el nektek, megosztom a titkot:

Elég egy nyitva hagyott bók, egy fondor dicséret
hogy kérdezd: ha drága vagyok, mégis mit érek

hogy a szép szó dallamára szemed újra leragad
hogy álmodban jobban látlak téged mint temagad

hogy játék vagy, ha elhitted, nem ellenfél
hogy tényleg szebb lehet a melltartód a mellednél.

Mennyi minden töröttem,
mennyi szilánk mögöttem,
mennyit törtem, törődtem,
törekedtem, tört a csontom

és a fejemet eleget,
porcelánt meg üveget
ritkán kislány szíveket
vagy ők az enyémet, de mondom

kettőzertizenegyben,
mikor workshopozni mentem
nem olyan messzire ebben
a faluban, Báhonyban

a derék Robert Parsotól
megtalált e pár jó sor,
minden törést kárpótol,
vagy feledtet bárhogy van.
–
Küldtek magyar és polák
és szlovén és cseh és szlovák
művészeti iskolák
hallgatót ismeretér,

s ahol most a tízünk fészkel,
dolgozik és megebédel
itt gyerekkel feleséggel
különben e Robert él

és héfőn festi még a saját
konyhájának fehér falát,
szép tárlatot lásson, ha lát
a nézelődő szombaton.

kedden vázlatoztunk inkább
szerda – félkész betűminták,
a lenygel lányt hogy is hívták,
a péntek hamar volt nagyon.
–
Másnap legyen kész plakát,
benn töltöttem ez éjszakát,
hajnalban egy earl grey teát
alvatlan kétségben ittam,

és földre sodortam egy bamba
gesztussal a teás kanna
tetejét, s az száz darabba
tört össze, igen, itt van

mennyi minden törötten,
mennyi szilánk köröttem,
gyűlölködve gyötörtem
magamat e vacakér,

hogy csak török, amíg más ad,
So sorry Robert, bocsánat,
és ő így válaszolt másnap:
That's life. So you know, its okay.

Erzsó

Erzsó! Erzsó

rá bukunk és bukom

és kínos rész tudom

a profilját naponta
néztem fészbukon

érte volt a maraton

utána volt a balaton

és tőle voltam visszafelé
félholt a vonaton

Tátra, Mátra

s én mögötte hátha

észrevesz, de egyszer
sem nézett hátra

pedig bizony másztam

és papirom száz van

a konditeremből, ahol

súlyos izomlázban

gyötörtem a testem

pedig gyönyört kerestem

s a futógépen este

féltízkor összesetem

Erzsó! Erzsó

vizimentő részben

s én a béjvaccsot néztem

szőttem egy tervet

egyszerű egészen

a baleset nem ritka

majd úgy teszek mintha

fulladnék, hogy kimentsen

és a szívem titka

elhangzik a parton

ha magamban nem tartom

távozik a vízzel
a tüdőmből, s az arcom

kékből pirosba vált,

ő rebegi "nahát"

vagy azt hogy "te seggfej,
kopj le, kalapkabát"

de ha mégis szeret

a fiúk szerint lehet

okosabb volna írni
fészbukon levelet,
hogy

Erzsó! Erzsó

Hülye

Terpeszben lépdelek, a nyelvemmel csattogok
úgy nyargalok, mint a legendás kavbojok
aztán szökellek páros lábbal, mint a bolha
megemelem a kalapom így, mintha volna
megpörgetem, eldobom mindennél messzebb
tessék hagyni, fütyülölöm rá, majd lesz szebb

lakkcipő a komolyság hopp kilépek belőle

és karate csapásokban haladok előre
nézd a sárga piros sárga piros sárga
sziporkázik mögöttem egymásba váltva
szögletes bugit ropok, mint egy robot
súbáp – a szemöldököm pergeti a dobot
s a kiállásba varázs jön – abrakadabra
púztam, na mit lépsz a mély tojás szagra
térd nélkül a lábaim most görbe kolbászok
a kezeimmel meg emígy pisztolyt formázok
piű piű – lövöm le az előbbi viccemet
a fing cinkosan rámkacsint, ő engem így szeret
tvisztelek, és ugrom, koccan a két sarok
tisztelet a nagyoknak, csettintek, tapsolok
ünnepre lobogok, gurulva nevetek
ti pedig csak álltok ott, mi van veletek

a bámész fejetekkel, azt hiszitek talán
hogy bennem nem növeszt bálnát a magány
hát tudjátok meg olyan merő vagyok ebben
a becsomózott búban, hogy a legszívesebben

terpeszben lépdelek, a nyelvemmel csattogok
úgy nyargalok, mint a legendás kavbojok
aztán szökellek páros lábbal, mint a bolha
megemelem a kalapom így, mintha volna
...

ATS

Borús délután szeles hidegben
sopron utcáin sietve mentem
arra gondoltam mit írsz nekem
a levélre válaszul és hirtelen

mint a viharra kicsattanó ablak
vagy szent látomás a méla papnak
ha tudósok homlokra csapnak
hogy ott volt mindvégig, de vak vagy
úgy jutott eszembe,
hogy te engem nem szeretsz.

Nyúl (Három férfi II.)

végem van, észrevetted
a szememben és szeretted
szebb a tükörképe,
mint a bármi fényes ékszerednek
én a nyúl vagyok

azért rám lősz mert hiú vagy
a bundám újra kilukadt
és még duruzsolod te szajha
hogy a lányok a kedves fiúkat
én a nyúl vagyok

de nyuszinak is csak te hívsz

kiver tőle a víz

ne etess ne simogass ne viselj

nem vagyok játék se dísz

én a nyúl vagyok

együgyű szerelmes állat
hasztalan ugrálok utánad
te szégyentelen, te tényleg nekem
vetted fel ezt a ruhádat
én a nyúl vagyok

hát majd a farkasnak vedd le
itasson le a medve
vigyorogjon rád a róka
ő hintsen port a szemedre
én a nyúl vagyok

Beng Beng

Öt voltam, ő pedig hat,
hajtottunk falovakat.
ő fekete, fehér én.
csak ő győzött a végén.

Beng Beng, lelősz engem
Beng Beng, földre estem
Beng Beng, a fülemben
csak ez cseng, lelőttél édesem


Sonny Bono – Bang Bang

Francoise Hardy – le temps de l'amour

Halld a nagy idő dalát
sok szerelem és barát és kaland van annyi bőven
az őrült szélvihar helyén
összetörve és hülyén mosolygunk a nagy időben
vaku villan, ég a szem
el is telt már azt hiszem
egy pillanat a végtelen, a nagy idő ilyen

húszévesen úgy tűnik az egész világ
nekünk forgatja magát
s az ég, a villám és a nap örökre így marad
könnyű pilláink alatt

halld a nagy idő dalát
sok szerelem és barát és kaland van annyi bőven
az őrült szélvihar helyén
összetörve és hülyén mosolygunk a nagy időben
mert a szerelem van itt
öledbe szórja napjait
a bút beléd lopja míg örülni megtanít

ha itt a sűrű szívverés boldogan megyünk elébe
hisz nincs ebben a kevés életben jobb semmi,
csak szerelmesnek lenni

Zenekar

Én vagyok a gitáros,
sikálok és pengetek.
Ilyennel a város
tele van, s a rengeteg
út mit ér Dzsangóig
Niranától Zappán át?
A kraftot egymagamból így
nem adnám át,

de ha velem van ez a másik három
olyan erővel szól a gitárom,
hogy az a szegény lány majdnem belehal,
mert már nem gitáros vagyok hanem zenekar.

Én a dobos vagyok,
pergők és cinek
lábdob és tamok.
De aztán minek
törni ezer darabba
a csendet egymagában
vak parancsszó maradna,
ha nem jönnek utánam,

de ha velem van ez a másik három
nem állhattok meg egyenes lábon,
bizony tvisztelni fog az is, aki nem akar,
már nem dobos vagyok, hanem zenekar.

Én vagyok a bőgős,
enyémek a mélyek,
mindig az a főhős
akit én kisérek.
"Mért van csak négy ezen,
és nem hat húr vagy öt?"
Ez basszgitár édesem,
ebben lakik a dög,

és ha velem van ez a másik három
olyat búgok, enyém lesz –ha kívánom–
a szívük mire véget ér a hepaj,
mert már nem bőgős vagyok, hanem zenekar.

Én vagyok az énekes,
én állok a fronton,
a számon sok féle vers,
mindben ugyanazt mondom:
"Ó nem szerettek, miért nem
Ó szeress újra bátran"
és hozzá milyen idétlen,
hogy így mozog a lábam,

de ha velem van ez a másik három
hamis hanggal is szép, mint az álom
mert a dalunk olyan erős mint a fene, jaj
már nem énekes vagyok hanem zenekar.

kérdi egyszer a lány
"Harcolnál-e értem?"
"Nem harcolnék babám"
mondom és ő "Mért nem?"
(mire én)
Ha el akarsz hagyni
hagyj el aztán annyi
nem megyek utánad,
nem kérdezem, hogy mi
rosszat cselekedtem
van-e más férfi ebben
és főleg nem mondok olyat
hogy hozzuk helyre ketten

Ha el akarsz hagyni
hagyj el aztán annyi
nem megyek utánad,
nem kérdezem hogy mi
bánt és van-e remény
nem vergődök, nem én
a te szíved a tiéd
az én szívem az enyém

Legázsprézem a rablókat előre az utadon
az oroszlánt kiütöm, a gonoszlányt ugatom
kétszer mondom el, nyisd ki a füled, jól jegyezd meg
nagyon szeretlek, nagyon szeretlek

Kérdi másodszor még
"Harcolnál-e értem?"
"Babám, nem harcolnék"
és ő megint "Mért nem?"
(mire én)
Ha el akarsz hagyni
hagyj el azzal annyi
nem megyek utánad
nem kérdezem, hogy mi
győzhető van ebben,
hogy elhagy a szerelmem
én nem harcolok érted
nem harcolok veled, nem

Jó, nem rímelt, de így válaszoltam kétszer
vagy lehet háromszor, talán te még emlékszel
utána nyílván elhagytál és én végeztem veled
nagyon szerettelek, nagyon szerettelek

most ül várva rám
hátha jövök lovon, vértben
"nem harcolok babám"
és ő kérdi "mért nem"

Elcsúsztam a síkos időn,
végigesem a városon
a rossz csak erre várt
a csatornában épp alám oson

felszegezi patkómágnesét
– a vonzás lám nagy úr –
ő visz engem és mögöttem
a macskakő lángra gyúl

*

te vagy a leggyönyörűbb
csak te talpadtól a hajadig
azt hiszed hogy van egy titkom
kitalálok valamit:

lámpaernyő minden szoknya
szép izzója csendben ég
isten a tanum szerelmes vagyok
de nem beléd

*

zuhanok vagy tvisztelek
nem tudom taplra érkezem-e
elhagyott az érzékem
a csontvázamból szól a zene

hiába voltál harangszó
csillagos tengerek zaja
hiába szeretsz, hiába vársz
nem megyek haza

*

Ki ölte meg Davey Moore-t?

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

"Nem én," így a bíró, mondván:
"senki ne mutogasson rám
ha leállítom, most is élne
a nyolcadik menetnél, de
a nép akkor nekem támad
követelvén a jegyárat
kár, hogy így lett, szegény gyerek
de rám is nyomás nehezkedett
ki lesújtott rá, nem én vagyok
engem ne okoljatok"

Ki ölte meg Davey Moore-t

És az indíték mi volt?

"Nem mi," kiált a közönség
és zeng a falak között még
örjöngésük megrekedve
"kár, hogy így lett akkor este
tusát vágytunk, test test ellen
nem csatát a végzettel, nem,
egy kis verejtéket látni
mi hiba van ebben bármi?
nem mi vagyunk, ki lesújtott
minket ne okoljatok"

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

"Nem én" pöfög a menedzser
szájában szivartekercsel
"nehéz ezt kifejezni szóban
én mindig azt hittem, jól van
egy nő özvegyen és öt gyerek

szólnia kellett volna, hogy beteg

ki lesújtott rá nem én vagyok
engem ne okolhatok!"

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

"Nem én" beszél a hazárd alak
pár jegy még a markában maradt
"bárhol van, nem én küldtem oda
tiszta a kezem, nem ért hozzá soha
nincs rajta bűn, nincs rajta a vére
még fogadtam is a győzelmére
ki lesújtott rá nem én vagyok
engem ne okoljatok!"

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

"Nem én" így a sportriporter
és új sorba kezd, mikor kell
és gépeli "ha jó, ha rossz
hiába kérem, ilyen a box"
és hogy "e játékban nincsen hiba
így szokta meg a jó amerika
ki lesújtott rá nem én vagyok
engem ne okoljatok!"

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

"Nem én" szól a férfi, kinek ökle
ledöntötte őt örökre
Kuba kapujából jött, gyermek ott volt
ahol a box betiltott sport
"én ütöttem, én vertem így van
ezért kapom a munkadíjam
de ne mondjátok, hogy gyilkosság
az úr kezei mik így hozták

Ki ölte meg Davey Moore-t
És az indíték mi volt?

- - -
Bob Dylan – Who killed Davey Moore?

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not I,” says the referee
“Don’t point your finger at me
I could’ve stopped it in the eighth
An’ maybe kept him from his fate
But the crowd would’ve booed, I’m sure
At not gettin’ their money’s worth
It’s too bad he had to go
But there was a pressure on me too, you know
It wasn’t me that made him fall
No, you can’t blame me at all”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not us,” says the angry crowd
Whose screams filled the arena loud
“It’s too bad he died that night
But we just like to see a fight
We didn’t mean for him t’ meet his death
We just meant to see some sweat
There ain’t nothing wrong in that
It wasn’t us that made him fall
No, you can’t blame us at all”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not me,” says his manager
Puffing on a big cigar
“It’s hard to say, it’s hard to tell
I always thought that he was well
It’s too bad for his wife an’ kids he’s dead
But if he was sick, he should’ve said
It wasn’t me that made him fall
No, you can’t blame me at all”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not me,” says the gambling man
With his ticket stub still in his hand
“It wasn’t me that knocked him down
My hands never touched him none
I didn’t commit no ugly sin
Anyway, I put money on him to win
It wasn’t me that made him fall
No, you can’t blame me at all”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not me,” says the boxing writer
Pounding print on his old typewriter
Sayin’, “Boxing ain’t to blame
There’s just as much danger in a football game”
Sayin’, “Fistfighting is here to stay
It’s just the old American way
It wasn’t me that made him fall
No, you can’t blame me at all”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

“Not me,” says the man whose fists
Laid him low in a cloud of mist
Who came here from Cuba’s door
Where boxing ain’t allowed no more
“I hit him, yes, it’s true
But that’s what I am paid to do
Don’t say ‘murder,’ don’t say ‘kill’
It was destiny, it was God’s will”

Who killed Davey Moore
Why an’ what’s the reason for?

Farkas (Három férfi I.)

Világító házfalak
kerítik be az utcát,
az égen áll a déli nap,
a kerteken se jutsz át
Mint a mesében, úgy érkezek
az aranyszín faluba,
feketén, mint a képzelet:
Lupus in fabula

Nem a csinos láb,
sem a szép fitos mell
nem a piros szád,
csak a szíved kell.
Add oda nekem,
ami belőle maradt.
Hát kinek nevelgetted
a keblecskéd alatt?

Túl késő már minden,
oda vagy szegezve.
én nem megyek el innen
gyere ki, eressz be
Ha nincs rám nézni merszed,
az énekemet hallgasd:
nem jön el a herceg,
engedd be a farkast