Mese II.

A királyfi arca
akár az arany nugát
mord apjukkal nem szól,
mert kínozza a hugát
Távoli hős utjain
lányok versengenek,
nem csókolózik minddel
elég az, hogy lehet
Hol megpihen este
az ablakok tárva
kereszthuzatokban
fürödve dől hátra,
s megfogja majd egy nő,
ki minden botlást átkoz
sovány keserű
csokoládé a nugáthoz
Úgy marad valamért
őszül és nem boldog
a lányát is bezárná
Ezek furcsa dolgok.

*

Lődi

Így hagyom el végülis Lődi Virágot
a legutolsó lány ő lesz, aki látott

mielőtt fejemre lapos címek úsznak
csak ne fordulj hátra, mondom Orfeusznak

Így hagyod el végülis Eurüdikét
a legutolsó lány ő lesz, akiért

ütközésig merülsz el a szörnyű alvilágba
hogy újrakezdjétek fenn, csak ne fordulj hátra

Járnod kell csak Orfeusz, egyszerű a feladat
szegezd előre a szemed, embereld meg magadat

mondom, de mégse lehet győzni az emléken
hátranézek én is: olyan-e, mint régen

Róka (Három férfi III.)

van egy ilyen pózom
amikor belópózom
köszönök és kivárok
na most kiáltson ki lát hogy
a csínyre mohó, hírbehozó,
csirkefogó itt van
és mi cseng a fülembe
hogy senki meg se nyikkan
a kismadarak gyenge
nyitvamaradt csendje

a hisztéria csipkéjire

alálátok a tollruhának

a kéj csípked az idegekben

tiszta libabőr a hátad

forráz egyre hidegebben
meghasad és mennydörög
és áll és ver a szived egyben
és bent görög a szem mögött
annál, hogy most itt vagyok
csak az rosszabb, ha nem jövök

Nem vagy ám színvak

tudod, hogy hívnak
tudod, mi a játék neve
hugod meg anyádék tele
bugyogták már rég vele
azt a csöppnyi tyúkagyad

és ne kérd' hogy mért haraptam el
ha már belém se fért

mert én vagyok a róka

és a róka ehhez ért

(hát ezért)

A pirosat nem lehet
egyre ismételgeted
a pirosat nem szabad
mert megégeted magad

Mese I.

A király lánya szép,
a király goromba
bezárja előbbit
messze magas toronyba
Másznak a férfiak
hogy a lány szívét elnyerik
reggeltől estig
és estétől reggelig
Az egyik végre felér
szép fiú, mondhatom
magabiztosan kopog
a tetőtéri ablakon
De azt nem nyitja senki
Érosz nyila görbe
a lány már szerelmes
a sótlan toronyőrbe
aki áll és némán
számolja a zsoldot
pedig nem gyűjt semmire
Ezek furcsa dolgok.

*

Azt az álmod még nem meséltem,
hogy rák vagy a forró edényben
és a kiforduló vízbe esve
élve főznek ízletesre.
Fegyverben, vértezetben
csak beraknak, érthetetlen
könnyedséggel csak beraknak
és lefednek és magad vagy.

A hús – mi körül forr a sós
lé – egyre inkább porhanyós
és egyre szinte szétreped,
megfeszül vesző életed,
és teljes erőd beléd dől
kívül jutni az edényből

beleadsz mindent és nem elég

meg se mozdítod a fedelét.

El van ez rontva, rút álom
nem meséltem, mert utálom
mert megborult, képtelen ötlet
hogy a remény már meghal előtted
és marad merev lázban a jelen
az egy tudásoddal eleven,
hogy itt pusztulsz el, de még nem;
még rák vagy a forró edényben

Mennyi minden töröttem,
mennyi szilánk mögöttem,
mennyit törtem, törődtem,
törekedtem, tört a csontom

és a fejemet eleget,
porcelánt meg üveget
ritkán kislány szíveket
vagy ők az enyémet, de mondom

kettőzertizenegyben,
mikor workshopozni mentem
nem olyan messzire ebben
a faluban, Báhonyban

a derék Robert Parsotól
megtalált e pár jó sor,
minden törést kárpótol,
vagy feledtet bárhogy van.
–
Küldtek magyar és polák
és szlovén és cseh és szlovák
művészeti iskolák
hallgatót ismeretér,

s ahol most a tízünk fészkel,
dolgozik és megebédel
itt gyerekkel feleséggel
különben e Robert él

és héfőn festi még a saját
konyhájának fehér falát,
szép tárlatot lásson, ha lát
a nézelődő szombaton.

kedden vázlatoztunk inkább
szerda – félkész betűminták,
a lenygel lányt hogy is hívták,
a péntek hamar volt nagyon.
–
Másnap legyen kész plakát,
benn töltöttem ez éjszakát,
hajnalban egy earl grey teát
alvatlan kétségben ittam,

és földre sodortam egy bamba
gesztussal a teás kanna
tetejét, s az száz darabba
tört össze, igen, itt van

mennyi minden törötten,
mennyi szilánk köröttem,
gyűlölködve gyötörtem
magamat e vacakér,

hogy csak török, amíg más ad,
So sorry Robert, bocsánat,
és ő így válaszolt másnap:
That's life. So you know, its okay.

Erzsó

Erzsó! Erzsó

rá bukunk és bukom

és kínos rész tudom

a profilját naponta
néztem fészbukon

érte volt a maraton

utána volt a balaton

és tőle voltam visszafelé
félholt a vonaton

Tátra, Mátra

s én mögötte hátha

észrevesz, de egyszer
sem nézett hátra

pedig bizony másztam

és papirom száz van

a konditeremből, ahol

súlyos izomlázban

gyötörtem a testem

pedig gyönyört kerestem

s a futógépen este

féltízkor összesetem

Erzsó! Erzsó

vizimentő részben

s én a béjvaccsot néztem

szőttem egy tervet

egyszerű egészen

a baleset nem ritka

majd úgy teszek mintha

fulladnék, hogy kimentsen

és a szívem titka

elhangzik a parton

ha magamban nem tartom

távozik a vízzel
a tüdőmből, s az arcom

kékből pirosba vált,

ő rebegi "nahát"

vagy azt hogy "te seggfej,
kopj le, kalapkabát"

de ha mégis szeret

a fiúk szerint lehet

okosabb volna írni
fészbukon levelet,
hogy

Erzsó! Erzsó

Nyúl (Három férfi II.)

végem van, észrevetted
a szememben és szeretted
szebb a tükörképe,
mint a bármi fényes ékszerednek
én a nyúl vagyok

azért rám lősz mert hiú vagy
a bundám újra kilukadt
és még duruzsolod te szajha
hogy a lányok a kedves fiúkat
én a nyúl vagyok

de nyuszinak is csak te hívsz

kiver tőle a víz

ne etess ne simogass ne viselj

nem vagyok játék se dísz

én a nyúl vagyok

együgyű szerelmes állat
hasztalan ugrálok utánad
te szégyentelen, te tényleg nekem
vetted fel ezt a ruhádat
én a nyúl vagyok

hát majd a farkasnak vedd le
itasson le a medve
vigyorogjon rád a róka
ő hintsen port a szemedre
én a nyúl vagyok

Francoise Hardy – le temps de l'amour

Halld a nagy idő dalát
sok szerelem és barát és kaland van annyi bőven
az őrült szélvihar helyén
összetörve és hülyén mosolygunk a nagy időben
vaku villan, ég a szem
el is telt már azt hiszem
egy pillanat a végtelen, a nagy idő ilyen

húszévesen úgy tűnik az egész világ
nekünk forgatja magát
s az ég, a villám és a nap örökre így marad
könnyű pilláink alatt

halld a nagy idő dalát
sok szerelem és barát és kaland van annyi bőven
az őrült szélvihar helyén
összetörve és hülyén mosolygunk a nagy időben
mert a szerelem van itt
öledbe szórja napjait
a bút beléd lopja míg örülni megtanít

ha itt a sűrű szívverés boldogan megyünk elébe
hisz nincs ebben a kevés életben jobb semmi,
csak szerelmesnek lenni

Zenekar

Én vagyok a gitáros,
sikálok és pengetek.
Ilyennel a város
tele van, s a rengeteg
út mit ér Dzsangóig
Niranától Zappán át?
A kraftot egymagamból így
nem adnám át,

de ha velem van ez a másik három
olyan erővel szól a gitárom,
hogy az a szegény lány majdnem belehal,
mert már nem gitáros vagyok hanem zenekar.

Én a dobos vagyok,
pergők és cinek
lábdob és tamok.
De aztán minek
törni ezer darabba
a csendet egymagában
vak parancsszó maradna,
ha nem jönnek utánam,

de ha velem van ez a másik három
nem állhattok meg egyenes lábon,
bizony tvisztelni fog az is, aki nem akar,
már nem dobos vagyok, hanem zenekar.

Én vagyok a bőgős,
enyémek a mélyek,
mindig az a főhős
akit én kisérek.
"Mért van csak négy ezen,
és nem hat húr vagy öt?"
Ez basszgitár édesem,
ebben lakik a dög,

és ha velem van ez a másik három
olyat búgok, enyém lesz –ha kívánom–
a szívük mire véget ér a hepaj,
mert már nem bőgős vagyok, hanem zenekar.

Én vagyok az énekes,
én állok a fronton,
a számon sok féle vers,
mindben ugyanazt mondom:
"Ó nem szerettek, miért nem
Ó szeress újra bátran"
és hozzá milyen idétlen,
hogy így mozog a lábam,

de ha velem van ez a másik három
hamis hanggal is szép, mint az álom
mert a dalunk olyan erős mint a fene, jaj
már nem énekes vagyok hanem zenekar.

kérdi egyszer a lány
"Harcolnál-e értem?"
"Nem harcolnék babám"
mondom és ő "Mért nem?"
(mire én)
Ha el akarsz hagyni
hagyj el aztán annyi
nem megyek utánad,
nem kérdezem, hogy mi
rosszat cselekedtem
van-e más férfi ebben
és főleg nem mondok olyat
hogy hozzuk helyre ketten

Ha el akarsz hagyni
hagyj el aztán annyi
nem megyek utánad,
nem kérdezem hogy mi
bánt és van-e remény
nem vergődök, nem én
a te szíved a tiéd
az én szívem az enyém

Legázsprézem a rablókat előre az utadon
az oroszlánt kiütöm, a gonoszlányt ugatom
kétszer mondom el, nyisd ki a füled, jól jegyezd meg
nagyon szeretlek, nagyon szeretlek

Kérdi másodszor még
"Harcolnál-e értem?"
"Babám, nem harcolnék"
és ő megint "Mért nem?"
(mire én)
Ha el akarsz hagyni
hagyj el azzal annyi
nem megyek utánad
nem kérdezem, hogy mi
győzhető van ebben,
hogy elhagy a szerelmem
én nem harcolok érted
nem harcolok veled, nem

Jó, nem rímelt, de így válaszoltam kétszer
vagy lehet háromszor, talán te még emlékszel
utána nyílván elhagytál és én végeztem veled
nagyon szerettelek, nagyon szerettelek

most ül várva rám
hátha jövök lovon, vértben
"nem harcolok babám"
és ő kérdi "mért nem"

Elcsúsztam a síkos időn,
végigesem a városon
a rossz csak erre várt
a csatornában épp alám oson

felszegezi patkómágnesét
– a vonzás lám nagy úr –
ő visz engem és mögöttem
a macskakő lángra gyúl

*

te vagy a leggyönyörűbb
csak te talpadtól a hajadig
azt hiszed hogy van egy titkom
kitalálok valamit:

lámpaernyő minden szoknya
szép izzója csendben ég
isten a tanum szerelmes vagyok
de nem beléd

*

zuhanok vagy tvisztelek
nem tudom taplra érkezem-e
elhagyott az érzékem
a csontvázamból szól a zene

hiába voltál harangszó
csillagos tengerek zaja
hiába szeretsz, hiába vársz
nem megyek haza

*

Farkas (Három férfi I.)

Világító házfalak
kerítik be az utcát,
az égen áll a déli nap,
a kerteken se jutsz át
Mint a mesében, úgy érkezek
az aranyszín faluba,
feketén, mint a képzelet:
Lupus in fabula

Nem a csinos láb,
sem a szép fitos mell
nem a piros szád,
csak a szíved kell.
Add oda nekem,
ami belőle maradt.
Hát kinek nevelgetted
a keblecskéd alatt?

Túl késő már minden,
oda vagy szegezve.
én nem megyek el innen
gyere ki, eressz be
Ha nincs rám nézni merszed,
az énekemet hallgasd:
nem jön el a herceg,
engedd be a farkast

Leltár

Volt egy lány, az első a pulcsis
nála volt minden, a szívem meg a kulcs is
mégse működött, végül beletörte
neki aztán én és így körbe-körbe

Volt egy lány, bolond volt szegény

kerülget a sírás, nem lehet az enyém

ne kerülgess sírás, bújj most már belém,

repedj föl, ömölj meg, szegény, szegény, szegény

Volt egy lány, aki megcsalt engem
a szívemen kívül, sok mást összetört bennem
de beheged minden és egy idő múlva
nem haragszom már rád – te kurva

Volt egy lány jelenléte igéző

sebzett volt és még hozzá színésznő

miféle játékban görbül meg így a lélek?

Störr kapitány tudja talán, hogy miről beszélek

Volt egy lány, őt én nem szerettem viszont

ő szerelelmet keresett, én pedig viszonyt

minek szépíteném, ronda eset

azóta se tettem ilyen szégyenleteset

Volt egy lány, a bolond, őt már mondtam

megfogtam a kezét álmomban

nem szeretett belém és meg volt ijedve

Fehérváron így sóhajtottam – többet ilyet ne

Volt egy lány, szép és jéghideg
megcsókolni nem éri meg
de mi lett volna ha csak úgy spontán
Ajaj, egy anyajegy van a kulcscsontján

Volt egy lány, a nagy orrú a momén

róla már meséltem, vagy fogok, mittudomén

azóta vallom a válaszban bármi lehet

az igen jelent igent és minden más nemet

Volt egy lány, de neki volt fiúja
ráadásul egy rokonszenves figura
bólogattam a csókolóm dallamára
hogy Kitört a vulkán, ömlik a láva

Volt egy lány, (szerettem) és volt egy másik

egyiket Sopron, másikat Pest állomásig

édesebb volt persze, de hozzá se nyúltam

e pontján majdnem hófehér a múltam

Volt egy lány, gyógyír és hóbort,
rövid szimbiózis, de éppen akkor jó volt.
Csókoltam hasonlót, mégis minden íz más.
Gratulált a doktor "ő az első csizmás".

Volt egy lány, elvettem feleségül
és mégis kisiklottam vele végül
kis híján mindenemet beletettem
csalódtam, nem benne, de a szerelemben

Volt egy lány, hajnali metrón várt
kikezdett velem, vagy hát megpróbált
azt kérdezte jövök-e, ma sem értem
ő leszállt s én mentem vele, de mért nem?

Volt egy lány, gyönyörű, nyolcadik elemi

a fele muja kisérlet, de a másik fele mi?

ha révedve az éjszakai buszon vagy

talán még eszedbe jut április huszonhat

– – –

és volt még száz és volt még ezer
de nem léteznek te létezel.

szerelmet vallottam a falábú nőnek,

ahogy kell virággal szépszóval, ő meg

azt mondja -nem kellek, nem kellek neki

az ilyen fiúkat ő nem szeretheti.

-milyen az az ilyen - kérdem én
-ilyen kedves, vicces, félkemény.
és megfeneklettem a gyalázatban
bazmeg -mondom- neked falábad van.

--

meggypiros vagyok, kínoz a szerelem
falfehér vagyok, gyalázat a nevem
jaj rossz idő volt, galád idő
elutasított a falábú nő

a szerelem az szerelem, minden hiába
a szerelem hiánya a szerelem hiánya
jaj rossz idő volt, galád idő
elutasított a falábú nő

a Doktor balatoni kalandja

Megjött a Doktor

a messzi Balatonról

- milyen partit adtak? - elkezdem:

a Cicámmal mentem

úgy voltunk ketten

nem ismertünk egy lelket sem

csak a házigazdát

szép lány volt, az hát

körbevezetett, bemutatott

egyik fele részeg

másik fele tépett

hamar meguntam a fejeket ott

---

a házibuliban a Balatonon

a házibuliban a Balatonon

---

volt valami lány

azzal a vitám:

kik alszanak mely ágyakon

a kétszemélyes ágyat

akarja magának

meg valaki másnak, ráhagyom

a mulatság kihal

elfogyott az ital

cicámat aludni letettem

hát nem maradt más

villanyoltás

de nem volt álom a szememben

---

a házibuliban a Balatonon

a házibuliban a Balatonon

---

úgy volt az ágyam
heten vagy hányan
aludtunk ott egyhelyen

a lábamnál fekvő
ágyon meg kettő:
a lány aki kérte hogy ez legyen

a másik meg épp
az iménti szép
házigazdánk, szende leány

hajnali három

nem jön az álom
s kettőjükre sem, de nem ám

--- (mert ők)
LESZBIKUSOK
LESZBIKUSOK

expedíció

mit törődöm az emberekkel
amikor nekem csak egy kell
küldj egy jelet istenem
ha meglátom megismerem

a júni kilences napon

én a jelet megkapom

szandált húzok, kilépek

csak a tiéd vagyok, nem a tiétek

Közvágóhíd, Boráros
hol rejteget a város?

négyes-hatos, Király utca
kettőszáz forintos pizza
kisképzősök, sziasztok
a Deák felé? miazhogy
Kuplungba is benézek
Gödör, balkán zenészek

a Merlinben nincs senki sem

nem talállak kedvesem

a többi srác egy padra lerogy

hogy leülök? nem én, dehogy

bárhova, hol ember lehet

mit mondtatok, milyen helyet?

két órája hívtak onnan

Mekinél el, balra ott van

a Részeg szabó -nevetek

oda hát, isten veletek

háthogyha az jó irány

de állok az Asztórián

mert szandálban majd megfagyok

elfáradtam, úgysem vagy ott

feldobok ezért egy érmét

ha írást kapok, hazatérnék

de tovább megyek én, ha fejet

s egy eperjót veszek neked

feldobom, fejet mutat

akkor folytatom az utat

odáig már meg sem állok

valami ilyet kitalálok

"szamár vagyok, rút szamár

a Népszínház utca vár

de szép szamár vagyok talán

hogyha mégis ott a lány"

kis kanyar a Blaha Lujza téren

ha ott vagy mit mondjak, az érem

hogy feldobtam, kaptam fejet

találkozni akartam veled

ha ott vagy és tényleg mér ne

elmondjam-e, csoki, érme

hogy mióta este lett

én csak téged kerestelek

a Részeg Szabó, ezaz, nyitva

no valami eldől itt ma

lemegyek, a szívem ver

van itt pár régi ember

de te nem, franc mindenkibe

-helló, te hogy kerülsz ide?

-kóvályogtam, aztán ez lett

-na és mikor koncerteztek?

-mikor - és e pillanatban

kit nem láttam mégis itt van

te vagy az, te, igen te vagy

szép így kiengedve a hajad

a többi már csak a jó élet

így zárul le a történet

adok csokit, tűzet, teát

rádtaláltam, jóéjszakát.

mítosz

Van egy vaksötét utcarész Tihanyban.

ott megcsókolhattalak volna, de kihagytam.

körém nőtt az a rész, ne mondd, hogy köréd nem.

most is csak ott csókolózunk a sötétben.

*

hangosabban, erősebben

hangosabban énekesmadarak

ha el is visz minket az ördög hamarabb

őrült nagyapám a Nap, velem szemben

háromszor így süss, ha szeretsz engem

szellőzd akác az illatod

gyertek elő, én itt vagyok

ellenségem gonosz zsarnok

állj ki velem fogd a kardot

te kígyó, te szép lány, akárki vagy

most az egyszer lődd jól a nyilad

csak téged látlak két kerek hete

és még kérded szeretlek-e?

naná babám, naná babám

na-ná-na-ná-ba-bám-ba-bám

kígyóméreg a véremben

édesanyám tarts életben

sírásó áss nagyobb gödröt

had férjek el ha megdöglök

szellőzd akác az illatod

gyertek elő, én itt vagyok

valljam meg minden szín alatt

ugye hogy minden így marad?

naná babám, naná babám

na-ná-na-ná-ba-bám-ba-bám

süssél nap erősebben

hangosabban madarak

had bontson végre rügyet bennem

ez a szívalakú fadarab

nyári

megállt a karórám a tizenkettesen,

mindig éjfél van és mindig dél.

jobb ha ma nem látsz, azt hiszem kedvesem.

úgy perget a szívem, mint Dick Dale

*