Hülye

Terpeszben lépdelek, a nyelvemmel csattogok
úgy nyargalok, mint a legendás kavbojok
aztán szökellek páros lábbal, mint a bolha
megemelem a kalapom így, mintha volna
megpörgetem, eldobom mindennél messzebb
tessék hagyni, fütyülölöm rá, majd lesz szebb

lakkcipő a komolyság hopp kilépek belőle

és karate csapásokban haladok előre
nézd a sárga piros sárga piros sárga
sziporkázik mögöttem egymásba váltva
szögletes bugit ropok, mint egy robot
súbáp – a szemöldököm pergeti a dobot
s a kiállásba varázs jön – abrakadabra
púztam, na mit lépsz a mély tojás szagra
térd nélkül a lábaim most görbe kolbászok
a kezeimmel meg emígy pisztolyt formázok
piű piű – lövöm le az előbbi viccemet
a fing cinkosan rámkacsint, ő engem így szeret
tvisztelek, és ugrom, koccan a két sarok
tisztelet a nagyoknak, csettintek, tapsolok
ünnepre lobogok, gurulva nevetek
ti pedig csak álltok ott, mi van veletek

a bámész fejetekkel, azt hiszitek talán
hogy bennem nem növeszt bálnát a magány
hát tudjátok meg olyan merő vagyok ebben
a becsomózott búban, hogy a legszívesebben

terpeszben lépdelek, a nyelvemmel csattogok
úgy nyargalok, mint a legendás kavbojok
aztán szökellek páros lábbal, mint a bolha
megemelem a kalapom így, mintha volna
...