Oktalan világ ad okot
Minden szépírásra;
Oly jó sírba nem juthatok,
Milyet Shakespeare ásna.

Jó lesz akkor, ha mézédes
mondják filmek, s nem igaz.
A szerelmünk egészséges,
mint a fokhagyma is az.

Sem regény, se vers vagy ív,
nem végződöm, abbahgynak:
az agy szakít a szívvel, s a szív
nem küld többé vért az agynak.

Lődi

Így hagyom el végülis Lődi Virágot
a legutolsó lány ő lesz, aki látott

mielőtt fejemre lapos címek úsznak
csak ne fordulj hátra, mondom Orfeusznak

Így hagyod el végülis Eurüdikét
a legutolsó lány ő lesz, akiért

ütközésig merülsz el a szörnyű alvilágba
hogy újrakezdjétek fenn, csak ne fordulj hátra

Járnod kell csak Orfeusz, egyszerű a feladat
szegezd előre a szemed, embereld meg magadat

mondom, de mégse lehet győzni az emléken
hátranézek én is: olyan-e, mint régen

Róka (Három férfi III.)

van egy ilyen pózom
amikor belópózom
köszönök és kivárok
na most kiáltson ki lát hogy
a csínyre mohó, hírbehozó,
csirkefogó itt van
és mi cseng a fülembe
hogy senki meg se nyikkan
a kismadarak gyenge
nyitvamaradt csendje

a hisztéria csipkéjire

alálátok a tollruhának

a kéj csípked az idegekben

tiszta libabőr a hátad

forráz egyre hidegebben
meghasad és mennydörög
és áll és ver a szived egyben
és bent görög a szem mögött
annál, hogy most itt vagyok
csak az rosszabb, ha nem jövök

Nem vagy ám színvak

tudod, hogy hívnak
tudod, mi a játék neve
hugod meg anyádék tele
bugyogták már rég vele
azt a csöppnyi tyúkagyad

és ne kérd' hogy mért haraptam el
ha már belém se fért

mert én vagyok a róka

és a róka ehhez ért

(hát ezért)

A pirosat nem lehet
egyre ismételgeted
a pirosat nem szabad
mert megégeted magad

liszt, tojás, tej, cukor, só
milyen palacsinta az utolsó?
visszaszámolását a falióra
teára végzi vagy kakaóra?

Tóth Judka nem lakik már itt
hagyva gáncsot, buktatót
külföldön új itthont állít
új neve van: Judka Tóth