2010. április 19., hétfő

"Hozzánk fel nem jöhet, túl nehéz ember"
"Mi meg lent dugig vagyunk zenészekel"
Így vitáznak ketten heted napra heted est.

Halottunk ügyében mégis előre
nem jut a pokol s a menny képviselője,
hívják a vak nőt a kardos mérlegest.

"Jó napot szárnyas, jó napot patás"
A halotthoz hajol a vak nő: "ugye Tamás?"
És vissza a kettőhöz: "a mérlegre mit tegyek?

Mérjem szeme színét, mér nem szép száját?
Nehéz szívét, vagy könnyű máját?
Úgy mérjem felnőtt ez, vagy úgy hogy kisgyerek?"

Választ nem kapva a nő tovább kérdezett
kérdésre kérdést a mérlegelés helyett.
Sosincs vége ha váratlan nem szól a halott:

"Csókolom, jó napot, alászolgája,
látják kérem a meghalás dolgára
én teljességel alkalmatlan vagyok.

hiába vizsgálnak, mert a föld ölébe
nem fekhetek el, sem pedig fölébe,
fölébredek, nyugodni nem tud a testem.

Egy hely van nekem, a magyar földszint:
ahol trolipirost, koszos fehért és zöld színt
hord a Duna. Hát gyönyörű Budapestem,

amim van: cipő, kabát, test, álom,
dal és rák, mindenemet reád testálom.
Hordjad most már te" rendelkezett halottunk.

"Ellenvetés van-e?" kérdi a nő. "Á, nem"
von vállat a patás, s a szárnyas mond: "ámen"
és a fővárosra szórták, míg aludtunk.

Így szórták el Cseh Tamást, mint a magot.
Visszajött, itt lakik, él, pedig halott.
Felrepülnek a galambok, ha bokáját összecsapja.

Rákja van, amennyi kenyéren a penész,
vagyona akkora, ahány utcazenész.
Ő, mint a budapesti részegség összes apja

hunyorgó neoncső szemével kacsint,
vagy felfúj egy szoknyát s hogy elfedje a csínyt
hangosan fütyül az utcákon, ha ő a szél.

"Géza, ha eljösz, írhatnánk dalokat
majd zúgják a csövek, éneklik a madarak."
egy rekedt hangosbemondó valahol így beszél.

*

7 megjegyzés:

Dávid írta...

.

Sall Fanni írta...

hű.. mikor lehet énekeve hallani őket?

Csepella Olivér, a pék írta...

reméljük, hogy hamarost

Piroslebeny írta...

nagyondurvánjóó

fereta írta...

hihetetlen jó - ezt, ha dal lesz szeretni fogja Tamás is, addig meg köztünk, vagy bennünk lebegve biztos betekint erre az oldalra oly véletlenül/szerencsésen mint ahogy én...

Névtelen írta...

!

zsuzsi írta...

El vagyok ájulva milyen jókat írsz. Azóta lett belőle dal?
zsuzsi